- Ugye nem vagy pszihopata? - nyögtem ki ezt a mondatot, Harry elmosolyodott, majd a szájához emelte a mikrofont és így felelt:
- Csak egy kicsit megőrülök érted, de amúgy nem. - vigyorgott.
- Akkor Igen! - ugrottam a nyakába, mire megszólalt a dalnak ismét a refrén része, de most senki sem énekelte, hanem míg Harry felhúzta az ujjamra a gyűrűt, addig a fiúk mögöttünk ugráltak.
- Szeretlek, mindennél, mindenkinél jobban! - suttogta a fülembe, amikor magához ölelt, majd megcsókolt.
~*~
*A turné utolsó állomásán*
*A turné utolsó állomásán*
- Nagyon örülünk neki, hogy ilyen sokan eljöttetek a turnénkra, és hogy a meet and greet-eken ennyi mindenkivel találkozhattunk. Csodálatos volt! - mondtam meghatódva a mikrofonba.
- Szinte már rutinná vált, hogy eljátsszuk a koncerten az 'Infinity-t'. - szólalt meg Lou, mire nekem a szám nevének hallatán mosolyra húzódott a szám, és az ujjamon lévő gyönyörű eljegyzési gyűrűt kezdtem el piszkálni. - Szóval, kezdjük! - boxolt a levegőbe, mire felcsendült a zene.
Míg a fiúk énekeltek, én mosolyogva a színpad közepén ülve néztem a közönséget.
Annyira boldog voltam, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Minden tökéletes volt. És ezt csak NEKI köszönhetem.
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki..
Gondolatmenetemet a mellettem álló Harry zavarta meg, miközben a közönségnek mutogatott valamit a kezével, majd hirtelen egyik pillanatról a másikra, már fehérben volt, és egy lapot tartottak a kezükben, amin az állt egy végtelen jelbe írva, hogy Harry és Selena a végtelenségig. Alatta pedig az a felirat volt, hogy 'Szeretünk titeket!'
Én felálltam, és a szám elé kapva a kezemet kisétáltam a színpad elejére.
- Uram atyám.. - motyogtam magamban, és térdre rogyva elsírtam magam a látványon, miközben a dal még mindig tartott, de már egyikőjük sem énekelt, hanem mindannyiuk csak a rajongókat nézte, és elismerően, meghatódva bólogatott.
Hirtelen megéreztem Hazz két kezét a csípőm köré fonódni, de annyira sokkolt voltam a látványtól, hogy nem tudtam rá reagálni. Éreztem, ahogy leül mögém, majd nekidönt a mellkasának, és hagyja, hogy tovább csodáljam őket, és azt amit csináltak.
A zenének már vége volt, de én még mindig csak ültem, és mindenki az én reakciómra várt.
- Ez egyszerűen csodálatos volt.. - mondtam rekedt hangomon a mikrofonba, és éreztem, hogy megint elkapott a sírás. - Ti vagytok a legcsodálatosabbak srácok! Ha most megtehetném, odaszaladnék mindegyikőtökhöz egyesével, és olyan sokáig ölelnélek titeket, hogy megunnátok engem. - mondtam nevetve. - És... - fordultam Harry-vel szembe - Neked is köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm, hogy egyben tartasz engem! Nélküled egy semmi lennék! Te vagy az aki miatt megéri nekem reggel felkelni. Szeretlek, szeretlek az életemnél is jobban! - öleltem át őt olyan hevesen, hogy elterültünk a színpadon.
- Én is szeretlek baba, te vagy a mindenem. Nem is tudom mi lenne velem nélküled... - suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
Nem is értem, hogy mivel érdemeltem ezt ki..
Gondolatmenetemet a mellettem álló Harry zavarta meg, miközben a közönségnek mutogatott valamit a kezével, majd hirtelen egyik pillanatról a másikra, már fehérben volt, és egy lapot tartottak a kezükben, amin az állt egy végtelen jelbe írva, hogy Harry és Selena a végtelenségig. Alatta pedig az a felirat volt, hogy 'Szeretünk titeket!'
Én felálltam, és a szám elé kapva a kezemet kisétáltam a színpad elejére.
- Uram atyám.. - motyogtam magamban, és térdre rogyva elsírtam magam a látványon, miközben a dal még mindig tartott, de már egyikőjük sem énekelt, hanem mindannyiuk csak a rajongókat nézte, és elismerően, meghatódva bólogatott.
Hirtelen megéreztem Hazz két kezét a csípőm köré fonódni, de annyira sokkolt voltam a látványtól, hogy nem tudtam rá reagálni. Éreztem, ahogy leül mögém, majd nekidönt a mellkasának, és hagyja, hogy tovább csodáljam őket, és azt amit csináltak.
A zenének már vége volt, de én még mindig csak ültem, és mindenki az én reakciómra várt.
- Ez egyszerűen csodálatos volt.. - mondtam rekedt hangomon a mikrofonba, és éreztem, hogy megint elkapott a sírás. - Ti vagytok a legcsodálatosabbak srácok! Ha most megtehetném, odaszaladnék mindegyikőtökhöz egyesével, és olyan sokáig ölelnélek titeket, hogy megunnátok engem. - mondtam nevetve. - És... - fordultam Harry-vel szembe - Neked is köszönöm, köszönöm, hogy vagy nekem, köszönöm, hogy egyben tartasz engem! Nélküled egy semmi lennék! Te vagy az aki miatt megéri nekem reggel felkelni. Szeretlek, szeretlek az életemnél is jobban! - öleltem át őt olyan hevesen, hogy elterültünk a színpadon.
- Én is szeretlek baba, te vagy a mindenem. Nem is tudom mi lenne velem nélküled... - suttogta a fülembe, majd megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése