38. Fejezet - Féltékeny vagy?

Reggel arra keltem, hogy valaki puszilgatja a meztelen hátamat, és be kell vallanom nagyon jólesett ez a kis kényeztetés.

- Jó Reggelt - suttogta a bőrömbe Justin.

- Neked is.. - mosolyodtam el, majd felé fordítottam a testem.

- Hogy aludtál? - kérdezte mosolyogva, majd fejét letette az enyém mellé.

- Jól, és te? - húztam teljesen magamra a takarót.

- Tökéletesen - jelent meg egy perverz mosoly az arcán, mire én egy kicsit elpirultam, majd felkaptam a fejem, mert kopogtak.

- Kopogtak? - kérdezett rá Justin.

- Aha, megyek kinyitom. - ültem fel, majd magam köré tekertem a plédet és gyorsan felkaptam a földről a bugyimat meg Justin fekete bordó kockás ingét és már mentem is kinyitni az ajtót.

- Szia.. - köszöntem meglepődve az előttem álló Harry-nek.

- Szi....a - mondta, majd észrevettem, ahogy végigmér és fájdalmasan ám de gúnyosan elmosolyodik.

- Miben segíthetek? -  kérdezek rá egy kicsit kellemetlenül.

- Ja, Jenn küldött, hogy lassan indúlj.. Illetve induljatok meg lefelé, mert a nyertesek nemsokára itt lesznek. - mondta, majd a tekintete mögém került, ezért én is megfordultam és a félpucér Justinnal találtam szembe magam, ahogy a háló ajtajában áll és a szemét dörzsölve figyel minket.

- Minden rendben? - töri meg a csendet, mire én bólintok, odamondok gyorsan Harrynek egy "10 perc és lent vagyunk"-ot és már indulok is gyorsan felöltözni.

  

- Végre, hogy leértetek! - lép elénk Jenn. - Paul nemsokára itt van a 10 nyertessel! - mondta a levegőben hadonászva, majd kiszaladt az ajtón.

- Hát ez fura volt.. - lepődtem meg, majd levágódtam Niall mellé, ugyanis a kezével jelzett nekem, hogy menjek oda.

- Szia - mondtam neki mosolyogva.

- Hali - viszonozta - Figyelj, miután Harry visszajött elégge feldúltnak látszott..  - vágott bele egyből a sztori közepébe - Történt valami baj? - kérdezte, nekem pedig semmi kedvem nem volt most erről beszélni. Ami aznap este megtörtént egy hiba volt és többé nem fog megtörténni.

- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.. - mondtam a szemébe nézve, majd miután bólintott egyet lehajtottam a fejem, és úgy kommunikáltam vele tovább.

- Lefeküdtünk.. - motyogtam alig hallhatóan.

- Hogy mi? - kérdezte Niall hangosabban a kelleténél.

- Shh - csitítottam, majd feszengve ismét kimondtam azt az egy szót. - Lefeküdtünk.

- Mi csoda? - kerekedtek el a szemei. - Én azt hittem, te Harry-t szereted - ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen, őt szeretem, de én sem vagyok robotból! - magyaráztam neki, és éreztem, hogy kezdek ideges lenni - Csak a fiúknak szabad más lányokkal kielégíteni a vágyaikat, amikor szünetet tartanak egy kapcsolatban, vagy már éppen szakítottak?! - emeltem fel a hangom.

- Rendben igazad van Selena.. Sajnálom, hogy így letámadtalak... - hajtotta le Niall a fejét.

- Nem.. - sóhajtottam, majd megöleltem őt - Én sajnálom, hogy így kikeltem magamból.. Csak tudod rájöttem, hogy ez egy hatalmas hiba volt.. - csuktam le a szemem, és még jobban hozzá bújtam.

- Semmi baj. Ahogy te is mondtad nem vagy robot. Kellett most valaki.. - puszilt a hajamba.

- Köszönöm, hogy megértesz - szorítottam meg, mintha így jobban kitudnám neki mutatni, hogy mennyire hálás vagyok.

- Tudod, hogy én mindig itt vagyok neked  - mosolyodott el. - De most enni kéne valamit. Éhes vagyok - gondolkodott el, majd megpuszilta megint a fejem és kimet az ajtón, gondolom egyenesen a konyhába. Vagy rendel valamit.

*Harry szemszöge*

Hihetetlen, hogy lefeküdt azzal a gyerekkel. Nekem azt mondta, hogy már nem szereti! Akkor miért feküdtek le?! De mi beleszólásom is van nekem már ebbe a dologba... Semmi... Én basztam el, amikor belementem ebbe a egészbe.. De ma beszélni fogok Paul-al és Jenn-el.

Nem fog érdekelni, hogy ellenkeznek e vagy sem. Hiányzik, hiányzik az érintése a reggeli csókjai, az ahogyan a hajamat birizgálja, vagy amikor csak annyit mond "szeretlek". 

- Harry.. - érintette meg a kezem Taylor, mire én rákaptam a tekintetem.

- Hmm? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Ja, aha persze. - bólintottam, majd elővettem a telefonom, és azt kezdtem el nyomkodni.

~*~

*Selena szemszöge*

- Sziasztok! - álltunk fel mosolyogva, és a 10 nyerteshez léptünk.

- Jézusom, sziasztok! - köszönt izgatottan egy szőke hajú lány, utána pedig a többiek is. 

Bemutatkoztunk egymásnak, majd leültünk egy kicsit beszélgetni velük.

- És, milyen érzés nyertesnek lenni? - kérdezte vigyorogva Lou.

- Hát, ne is kérdezd, egy álmom vált valóra.. - nézett körbe bekönnyezve ha jól emlékszem Grace.

- Örülök neki, hogy valóra válthattuk az álmod! - mosolyogtam rá, amit ő viszonzott.

- Gyertek lányok, megmutatjuk nektek a szobátokat. - szólalt meg Jenn - Selena, Harry, gyertek velünk! - intett felénk. Remek. Miért pont mi ketten? Nem tudta inkább Taylort választani?!

- Oké Jenn, úgyis beszélni szeretnék veletek. - pattant fel Harry, majd megállt mellettem.

- Rendben, akkor indulhatunk! - csapta össze a tenyerét Paul, és már ki is ment az ajtón.

A lányok elől susogtak, mi pedig szótlanul sétáltunk egymás mellett Harry-vel. 

Ez a csend nem volt kellemes. Inkább kínos. Egyikünk sem tudta, hogy mit mondjon.

- Figyelj Selena. - szólalt meg először Harry.

- Mond - és egy pillanatra sem vettem le a szemem a nevetgélő lányokról.

- Miután felkísértük a lányokat a szobába, szeretném, ha te is ott lennél velünk, amikor Jenn-ékkel beszélek. - mondta komolyan, én pedig válasz helyett csak bólintottam egyet.

- Miért nem beszélsz velem? - állt meg, és az én csuklómat is megfogta, ezzel visszarántva engem.
- Miről beszéljünk? - vontam fel a szemöldököm - Beszélgess, csak a kis Tayloroddal. - köptem oda a szavakat.
- Féltékeny vagy? - vonta fel a szemöldökét, és láttam azt a kis mosolyt, ami az arcán bujkált.
- Én? Pff. Nem. - vágtam rá a válasz talán túl gyorsan.
- Selena, Harry, jösztök már? - hallottuk meg Jenn hangját a folyosó nélkül.
- Megyünk - kiáltottam oda neki, és kirángatva a kezem Harry-é közül, majd megszaporázva a lépteimet odafutottam a többiekhez.
- Nos, - kezdett bele Paul, mire mindenki felé fordult - Mivel mindenki ezen a folyosón van, ezért ti is itt lesztek! - mosolygott a lányokra. - Összesen két lakosztályt foglaltunk le nektek, ez az egyik. - nyitott be egy ajtón - Ez pedig a másik. - tette meg ugyan ezt a mellette lévővel.
- És hogyan leszünk elosztva? - kérdezte félénket az egyik lány.
- 5-5 Személyesek a lakosztályok. Azt majd ti eldönthetitek, hogy kivel szeretnétek lenni. - válaszolt Paul helyett Jenn.
- Most pedig akkor beszéljétek meg, és foglaljátok el a helyeteket. - csaptam össze a kezem, mire mindenki rám figyelt, és nagyokat bólogatva elkezdték azt megbeszélni, hogy hogyan fognak aludni.

JUHÚÚÚ

Visszatértem!:D 

Nem is voltam olyan sokáig oda... De nem baaaaj! Rájöttem, hogy nem tudok ebben a blogban szünetet tartani..:D igen, igen vannak olyan időszakok, amikor nem jönnek az ihletek, de na:D gondolom értitek:D mindegy is.:D 

👇👇👇👇👇👇👇👇👇👇

Holnap hozom a 38. Részt! :) 

Legyetek figyelmesek, bármikor fent lehet :) ;) 

Xx G 

Emberkék!

Sziasztok drágáim!

Nézzetek be a másik blogomba is! :)
Újra kezdtem az egészet, és úgy nézki, hogy most ott leszek egy ideig aktív!
De ne aggódjatok, nem hagyom ezt a blogot abba, csak a másikat még egy kicsit bekel még indítanom! :D

A blog: http://badgirlwithbadthinks.blogspot.hu/2015/08/sziasztok.html

Jó olvasást, és nyugodtan iratkozzatok fel! :)

Xx Gemma

37. Fejezet - No matter how much pain they, put you through

- Mindenki választhat kettőt! - adta ki a szabályokat Jenn, majd behozta a listát, azokról közül, akik egy üzenetet, és e-mail címet küldtek Twitteren, a #LetsPlayAustralia címre, vagy hashtag-re.
- Akkor szerintem legyen ő - mutatott Liam az egyik 15 éveiben járó lányra.
- Olvasd fel az üzenetét - mondtam, mire a többiek helyeselően bólintottak.
- Oké, szóval - bólintott ő is, majd megnyitotta az üzenetet - Sziasztok mindenki! Nagyon szeretném megnyerni, igazából nem is tudom miért.. Ciki, na mindegy is. Nagyon szeretlek titeket, és még sajnos sosem tudtam veletek találkozni. Remélem ezúttal én nyerek, na mindegy. Azért köszi nevető szmájli - olvasta fel a hangulat jelet is hangosan Liam, mire én csak felkuncogtam.
- Oké, akkor neki küldjük is a levelet. Benne van mindenki? - nézett körbe Paul, majd amikor mindenki bólintott az előre megírt szöveget bemásolta, és elküldte az e-mail címére.
- Ez cuki volt - mosolyodtam el. - Justin válasz egyet helyettem. - löktem meg a mellettem ülő fiút, mire ő a laptopot az ölébe vette, és keresgélni kezdett.
- Legyen ő! - kattintott rá találomra egy fekete hajú kb 17 éves lányra.
- Mit ír? - döntöttem fejem vállára.
- Sziasztok, Gracia vagyok, és nagyon szeretnék már veletek találkozni, nagyon nagy rajongótok vagyok, az albumotokért is oda meg vissza vagyok! Remélem engem választotok!! Puszi Gracia. Ui.: IMÁDLAK TITEKET!! - mondta kiáltva, az utolsó mondatot, mire mindenki felnevetett, és nekem még csak most tűnt fel, hogy közben filmeznek minket.
- Akkor legyen ő. - bólintottam, majd körbenéztem, mire a többiek is bólintottak.
- Rendben, ment neki is az e-mail. - nyomkodott valamit Paul ismét a gépen, majd visszaadta nekem.

Én egy szőke 18 éves lányt választottam, Zayn egy vörös 16 éveset és egy barna szintén 16 évest, Lou egy barna 17 évest és  egy szőke 15 évest , majd Liam még egy 15 éves vöröses barna hajú lányt, Harry pedig 1 barna hajú 17 éves lányt, Taylor egy 15 éves szőkét.
- Akkor megvagyunk? - pillantott fel a jegyzetei közül Jenn.
- Igen meg - dőltem hátra a kanapén, majd Justin is ezt tette kezét pedig áttette a vállamon. Vagy hol, na értitek.
- Remek, csináljatok egy TWITCAM-ot, és mondjátok el mindenkinek, hogy mi hogyan lesz. - adta a kezembe Paul a laptopot.
- Rendben. - mondtuk egyszerre.
- Menjünk hozzám - vetettem fel az ötletet, mire mindenki felállt, és kiviharzott az ajtón, egyenesen a hotelszobámba.
- De nem kéne megvárni Luke-ékat? - álltam meg az ajtóban, mikor már mindenki kényelmesen elhelyezkedett.
- Majd jönnek, nyugi, 10 perc és vége az interjújuknak. - 'nyugtatott' meg Niall, majd bekapcsolta a gépet, és mindenkinek 'megparancsolta' , hogy írja ki a saját oldalára, hogy TWITCAM a One Direction eredeti oldalán 5 perc múlva.

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Na hát akkor lenne egy két bejelenteni valónk. - mondtam mosolyogva a kamerába - Az a helyzet, hogy megvannak a nyertesek! - mondtam egy kicsit hangosabban a drámai hatás kedvéért, mire mindenki elkezdett tapsolni, majd hirtelen kopogtak. - Ó, egy pillanat már is megnézem, hogy ki az. - pattantam fel, majd az ajtóhoz siettem, azt pedig feltéptem.
- Sziasztoook! - köszöntek az 5SOS-es fiúk, én pedig arrébb léptem az ajtóból, és miközben bejöttek mindenkit egy öleléssel üdvözöltem.
- Selena, beszélhetnénk? - kérdezte Luka halkan, amikor őt öleltem.
- Persze, gyere. - intettem a fejemmel, majd kivettem a kiskártyát amivel betudok jönni a tokjából és még gyorsan odaszóltam a fiúknak, hogy fejezzék be mindjárt jövünk.
Két értelmetlen pillantást is kaptam, az egyik Justiné volt, aki azt akarta ezzel kérdezni, hogy "Még is hova mész azzal a gyerekkel kettesben?" majd a szemem akaratlanul is megakadt Harry-n, aki szintén ugyan úgy nézett, mint Justin. De az is lehet, hogy ezt csak beképzeltem magamnak. Na mindegy.

- Szóval.. ki vele. Mi nyomja a szíved. - néztem fel rá mosolyogva, ( kint a parkban sétálva ) ugyanis olyan magas volt mint Harry. Pontosan egy nagyobb magasabb nálam. De miért gondolok én mindig Harry-re?  Ki kell vernem őt a fejemből!
- Az az igazság.. - vakarta meg a tarkóját - Hogy Chanel nem válaszol nekem már vagy 2 hete.. - motyogta, direkt úgy, hogy alig értsem.
- Tehát Chanel a gond.. - bólogattam mindent tudóan. - Sajnos régen beszéltem vele. Utoljára akkor amikor kiengedtek a kórházból.. - húztam el a számat - Most pedig elment egy 3 hetes táborba, szóval nem is szeretném zavarni. Lehet, hogy ezért nem válaszol neked sem! - ugrott hirtelen be. Én hülye, hát persze!

- Azt gondolod? Nem azért, mert nem akar többé látni? - csillant fel a szeme.

- Igen, biztos - simítottam meg a karját, majd mondtam neki, hogy ideje lenne visszamenni, mert észre fognak venni minket.

- Oké menjünk. - bólintott, majd iránytváltottunk. - Egyébként.. Mi ez az egész most így... Szóval én úgy tudtam, hogy Harry szeret téged és te is őt. Meg hogy ti együtt vagytok.. - vakarta meg tarkóját, és láttam rajta, hogy egy kicsit kellemetlenül érezte magát.

- Én még mindig szeretem őt.. - mosolyodtam el fájdalmasan - csak tudod a sors úgy döntött, hogy ennyi 'elég volt' - mutattam idézőjelet a levegőben. - Harry Taylor-t választotta helyettem, Justin pedig egyszerűen felbukkant és nem tudom elengedni. Felkavart, előhozta belőlem a régi érzelmeim. De én sajnos őt már nem tudom úgy szeretni mint Harry-t. Átestünk két vitán mire úgy döntöttük, hogy akkor megpróbálunk barátok maradni.. De ez már sosem lesz olyan mint régen. Azóta olyan dolgok történtek, amik gyökerestől megváltoztattak mindent. - ráztam jobbra-balra a fejem - Bocsi, hogy itt untatlak, de hagyjuk is hiszen te szerettél volna velem beszélgetni. Nem lehetek olyan önző, hogy csak a saját hülyeségeimmel untatlak. - legyintettem.

- Hé nem untatsz. Nagyra értékelem, hogy bízol bennem és ezeket elmondod nekem - mosolyogott Luke, majd kinyitotta előttem az ajtót ugyanis visszaértünk a hotelba.

- Hát ti meg hol voltatok? - tette fel a kérdést Harry, miután beléptünk a hotelszobámba, ahol a többiek még mindig Twitcamoztak.
- Valahol. - mondtam neki közömbösen, majd leültem Justin mellé.
- Tényleg.. Hol voltatok? - pillantott rám Justin.
- Beszélni szeretett volna velem. - mondtam neki egyszerűen, majd a többiekre figyelte, ahogy hülyéskednek a kamera előtt a nézőknek.


- Végre egy kis csend - dőltem be az ágyba, miután kitessékeltem mindenkit a szobámból.
- Végre.. - ugrott mellém Justin, majd teljes testével felém fordúlt.
- Mi az? - néztem rá, mire ő mosolyogva megrázta a fejét, és közeledni kezdett hozzám.
- Ugye nem baj? - suttogta az ajkamra, majdm miután én jobbra és balra ráztam a fejem, letámadott, és egy vággyal teli csókot hagyott a számon. Majd ezt megismételtük újra, újra és újra.

Arra eszméltem fel, hogy én már Justin alsóját tépdesem le róla, miközben ő a nyakamat kényezteti apró csókokkal.
Nem tudtam leállni, és őszintén nem is akartam.
Csak azért, mert még mindig szeretem Harry-t nem fogom elpazarolni az életemet, arra, hogy hozzá se érjek senkihez sem. Persze fáj.. De egy nő is ugyan úgy tele lehet vággyal mit egy férfi.
Szerintetek Harry még nem döntötte meg Taylort? Nevetséges, biztos az első nap már az ágyban kötöttek ki.
Szeressék egymást, legyenek boldogok. Csak ne előttem...