9. Fejezet - 'Az a gyönyörű test..'

Kedves olvasóim!

Itt is lenne a köetlező rész!:)

Van egy rossz hírem..

Nem tudom, hogy milyen időnként fogom hozni a részeket, ugyanis elromlott a leptopom >.< 

Sajnálom, ha meg foglak titeket várattatni a résszel, de csak telefonról fogom tudni írni..:(

De azért remélem velem maradtok, és hát kellemes olvasást szeretnék nektek kívánni!<3

xoxo Gemma

-Tessék.-rakta le elém a kaját Niall.

-Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd hirtelen feltűnt, hogy nagy a csend.

-A többiek hol vannak?- kérdeztem az előttem ügyködő szőkeségtől.

-Buliban.-rántott vállat, majd tovább készítette a szendvicsét.

-És ti miért nem mentetek?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 

-Nem nagyon volt kedvem..-vont ismét vállat, majd letelepedett mellém, és elkezdte majszolni a szemdvicsét.

Megettem én is az ennivalóm, majd a falon lévő órára pillantottam, ami 22:35-öt mutatott. 

Mivel már eléggé álmos voltam, és nem sok kedvem volt a konyhában üldögélni, úgy döntöttem, hogy felmegyek, és lefekszek aludni.

-Jó éjt Niall.-mosolyogtam rá, majd felpattantam mellőle, és felsoettem az emeletre. Bekopogtam Harryhez, de nem találtam sehol. Már éppen mentem volna ki a szobából, amikor hirtelen kinyíllt a fürdő ajtaja.

-Gyere e nyugodtan.-lépett ki egy szál...törölközőben. Teljesen ráláttam az izmos felsőtestére, amit tetoválások fedtek. 

Selena! Szóltam magamra, majd megráztam a fejem, hogy eltereljem a gondolataim az izmos testrészéről.

-Öhm. A vendégszoba merre van?- nyeltem egyet, majd hátráltam egy lépést az ajtó felé.

-Vendégszoba?-vonta fel a szemöldökét, majd mintha megvilágosodott volna, bólintott egyet, majd csalódott tekintetét rám szegezte.

-Igen.-léptem az ajtó felé, még egy lépést.

-Azt hittem velem alszol..-biggyesztette le a száját, majd elkezdett közeledni felém..

-Öhm..Az nem lenne jó ötlet..-dadogtam össze vissza, majd megfordúltam, hogy kilépjek az ajtón, de a tervem füstbe ment, mivel az ajtó csukva volt. Így jól belevertem az orrom.

-Áuu.-kiáltottam fel, majd visszafordúltam a már előttem álldogáló gondörhöz.

-Nagyon fáj?- próbálta visszatartani a nevetést, de nem ment neki. Unottan az orromat tapogatva figyeltem, ahogy elővesz egy alsógatyát, bemegy a fürdőbe, és felöltozik, majd még mindíg kacarászva kijön, és megáll előttem.

-Nem vicces.-biggyesztettemem le az ajkaimat, tettetett sértetséggel.

-Bocsi, bocsi..-nyugodott le.

-Na szóval akkor megmutatod, hogy hol van a vendégszovba?-dobogtam türelmetlenül a lábammal a padlón.

-Gyere.-intett a fejével.

Követtem őt, egy szépen berendezett szobába, majd lehuppantan az ágyra.

-Köszi.-motyogtam immáron félálomban.

-Nincs mit.-hallottam hangját, és innentől már se kép, se hang. 

Elaludtam.

~*~

Reggel halk szuszogásra keltem.

Megfordúltam, és Harry nyugalmat árasztó arcával találtam szembe magam.

Gyorsan felültem, és körbenéztem.

A vendégszobában vagyunk. Akkor ő mit keres itt?  

-Mi az?-dünnyögte elhalt hangon.

-Mit keresel itt?-értetlenkedtem.

-Este nem nagyon akartál elengedni, így kénytelen voltam itt maradni.- vigyorodott el álmosan kajánúl. És ha lehet ettől még jobban nézett ki..

-Mi? Ezt hogy érted?- nem tudom miről beszél.

- Hűha. Nagyon fáradt lehettél, ha nem emlékszel. Percek alatt bealudtál, én pedig nem akartam, hogy kersztbe aludj az ágyon. Felemeltelek az ölembe, és normális pózba helyeztelek. De nem nagyok tudtalak letenni, mert nem akartál elengedni..-nevetett fel.- így hát kénytelen voltam itt aludni.-vonta meg a vállát egy nagy vigyor keretében. 

-Istenem..-fújtam ki a levegőt, majd felpattantam az ágyról, és bementem a fürdőbe. 

Megmostam az arcom, majd lehámoztam magamról a Harrytől kapott ruháimat.

Beálltam a zuhany alá, és csak ádztattam magam. 

Szeretek zuhanyozni, a meleg víz mindig megnyugtat..

De most valamiért nem volt kedven órákig a nyugtató víz alatt állni, így amint megmosakodtam ki is másztam a zuhanykabinból, és magamra, na meg a hajamra csavartam egy-egy törölközőt. 

Majd ekkor leesett. Nincs itt ruhám. Mibe öltözzek?

Egy szál ugymond 'semmiben' mentem ki a szobába, a még mindig ágyon hempergő Harryhez.

*Harry szemszöge*

Amint Selena kilépett a fürdőből egy szál törölközőben, nem tudtam róla levenni a szemem. 

Kénytelen voltam a tekintetem végig futtatni az alakján többször is.

Istenem...Az a gyönyörű test..

Megörjít. Egyszerűen nem bírok magammal a közelébe.

Láttam, hogy a szája mozog, és éppen valamit kérdez, de nem tudtam a kérdésre figyelni.

-HARRY!- kiáltotta el magát, mire összerezzentem, és minden erőmet összeszedve az előttem álló szépség szemébe néztem.

-Bocsi nem figyeltem..-pirultam egy kicsit el. Pirúltam? Még soha egy lány miatt sem pirúltam el..

-Igen. Vettem észre.-rázza meg gúnyosan a fejét, majd a lényegre tér.- szóval, mint említettem. Nincs ruhám. Hogy öltözzek így fel? És ami a legfontosabb, ruha nélkül, hogy jutok haza?- sétált fel-alá a szobában. Idegessége mosolyt csalt az arcomra. Aranyos volt, ahogy kétségbeesetten gondolkodik.

-Mi ezen olyan vicces?- csattal fel, majd beviharzik a fürdőbe, és már csak a hajszárító hangját hallom. Amúgy...nem tegnap mosott hajat? Na, mindegy.

Felálltam az ágyról, és észrevétlenűl átszaladtam a szobámba, majd belenyúltam az egyik fiókomba, és kihalásztam egy felsőt, és egy cicanadrágot. 

Most biztosan az kérdezitek, hogy honnan van nekem itthon női ruhám, bla bla..

A válasz egyszerű.

Van egy nővérem, aki sokszor a látogatásai során olyan szétszórt kelekótyag, hogy a félbőröndjét itt felejti.

Visszentem a szobába, és immáron Selena tökéletes testét nem törölköző, hanem fehérnemű fedte.

Nekem háttal ált, és a frissen mosott kissé göndör haja tökéletesen hullott a hátára. 

Feje egy kicsit hátra volt döntve, és úgy túrt bele többször is lobócába.

Majd megfordúlt, és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

Nagyot nyletem, majd letaktam a ruhát az ágyra, és kislisszoltam a szobából.

*Selena szemszöge*

Harry ledermesve állt mögöttem, majd lerakott valamit az ágyamra, és eltűnt az ajtó mögött.

Odamentem az ágyhoz, és megnéztem, hogy mit hozott be nekem. 

Ruhákat. 

Honnan vannak neki női ruhái?

Nem foglalkoztam, a bennem motoszkáló kérdéssel, hanem egész egyszerűen magamra kaptam a ruhadarabokat, majd kisétáltam a szobából.

~*~

A délelőttöt itt töltöttem, és a fiúk aggodalmaskodó kérdéseire válaszoltam.

"Már jól vagy?" "Mi történt?" "Nagyon aggódtunk érted..." Bla bla bla..

 A hab a tortán még csak most fog jönni.

Minél jobban próbáltam húzni az időt, annál hamarabb telt.

Nem akartam haza menni, és Jen mérges arcával szembetalálni magam.

Nem volt kedvem a több órás kioktatására. 

Nem akartam azt hallani, hogy még is mit képzelek magamról, holnap kezdődik a stúdiózás új dalok új klippek stb.

Én még csak legalább egy napot pihenni szerettem volna.

De nem..

-Selena gyere!-kiáltotta el magát Harry.

Nagy nehezen levonszoltam magamat a lépcsőröl, és felkényszerítettem magamra a cipőimet.

Kisétáltubk az autóhoz, majd beültübk, és már el is indultunk.

Harry eszrevehette, hogy szinte széteobbanok a feszültségtől, mert egy nyugtató mosolyt küldött felém.

-Nyugi, nem lesz semmi baj.-tette az a kezét az enyémre, amikor észrevette, hogy az a mosoly nem ért semmit.

-Úgy legyen.-motyogtam magamban, majd kiszálltam az autóból, és Harry mellett feszengve elindúltam az ajtó felé.

Megálltunk előtte, majd még utóljára egy nagy levegőt vettem, és beledugtam a kulcsomat a zárba. 

Benyutottam, és az egész házba síri csend volt. 

Lehúztuk a cipőnket, majd bementünk a nappaliba. 

Ott egyből megtaláltuk Jen-t, aki a kanapén ülve maga elé bámúl. 

Harry a kezem után nyúlt, ezzel azt jelezve, hogy szólaljak meg.

-Jen..-suttogtam elhallg hangon, mire menedzser azonnal felém forditotta fejét, és a szeme csillogott. Felpattant, és megindúlt felénk. 

-Selena!- sikított fel.

8. Fejezet - ' Nagyon megijesztettél..'

Adore You (Zene)

-Selena..?-hallottam meg egy ismerős hangot, majd félve felemeltem a fejem, és szembe találtam magam két aggódó, ám megkönnyebbült szempárral.
-Harry.-suttogtam elhalt hangon, majd felálltam, hogy szembe legyek vele.
-Istenem..-úgy nézett rám, mintha egy szellemet látna. Majd amikor belenézett a szemembe megindult felém, és szorosan a karjaiba zárt.
-Nagyon megijesztettél.-suttogta a fülembe, majd még jobban magához vont. Már ha ez lehetséges.
-Sajnálom.-sírtam el magam ismét. Harry eltolt magától, és elsimított egy kósza tincset a szememből.
-Mi történt? Miért tűntél el? Mi ez a lila folt a kezeden? Bűzlesz az alkoholtól..-nézett a szemembe kétségbeesetten.
-Sajnálom, nagyon sajnálom..-sírtam el ismét magamat, majd megpróbáltam folytatni.- Nem tudom..Nem bírtam tovább. Időre volt szükségem. Fájt, egyedül voltam...-hajtottam le a fejem.
-Nem voltál egyedül, és sosem leszel egyedül, és mindig itt leszek neked.-emelte fel a fejem az államnál fogva.
-Köszönöm.-suttogtam, majd megöleltem.
-Menjünk haza jó?-kérdezte.
Nagyot sóhajtottam, majd tétovázva, de bólintottam egyet.
-Gyere.-fogta meg a kezem, majd az övét az enyémre kulcsolta, és elkezdett húzni a parkoló felé.
-Várj.-álltam meg.- A cuccom. A faházban vannak. Mindjárt jövök, ide hozom őket.-engedtem el a kezét.
Gyorsan utánam kapott, majd ujjainkat újra összefonta, és mellettem sétálva követett engem a kis házba.
-Többé nem hagylak egyedül.-motyogta mellettem.


Félelemtől kicsit remegve szálltam Harry kocsijából. Nem tudom, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy 2 napra eltűntem.. Félek, igen félek, hogy leordítják a fejemet, ismét a hülyeségem miatt..
-Minden oké?-állt meg mellettem Harry. Nem bírtam megmozdulni. Nagyon nyeltem, majd a tekintetem a mellettem álló fiúra emeltem.
-Nem akarok még haza menni..-hajtottam le a fejem.
-Mi? Miért nem?-állt elém.
-Félek. Jen ki fog akadni. Ehhez pedig most nincs erőm...-suttogtam, majd éreztem, hogy egy könnycsepp ismét kiszökik a szememből.
-Szállj be.-intett a fejével pár perc után Harry. Felkaptam a fejem, majd kíváncsi tekintetem rá vezettem.
-Majd megtudod, csak szállj be.-válaszolt a még fel nem tett kérdésemre, majd beszállt az autóba. Én sem cselekedtem máshogy beültem mellé, majd nekidöntöttem a fejem az ablaknak, és onnan figyeltem az utat.
10 percig nem tartott az út, már meg is érkeztünk egy nagy házhoz. Volt egy sejtésem, hogy hol vagyunk.
-Gyere.-szállt ki a kocsiból Harry, és pedig csak követtem őt.
Amikor beléptünk a házba, a sejtésem beigazolódott, hogy a fiuknál vagyunk.
-Srácok.-kiáltotta el magát az előttem álló fiú.
-Harry! Hol voltá...-szaladt le a lépcsőn Niall, majd amikor meglátott abbahagyta a mondatot, és megállt.-SELENA!-kiáltotta el magát, aztán megindult felém, és szorosan megölet.
-Hol a picsában voltál?-tol el magától, és beveti a mérges tekintetét. Lesütöm a szememet, és a cipőm tanulmányozásába kezdtem.
-Harry.-fordult a mellettem álló fiúhoz, amikor rájött, hogy nem fogok válaszolni.
-Majd később megbeszéljük.-intette le a szőke ír fiút, majd megragadta a kezem, és felrángatott az emeletre.

A kezembe nyomott egy felsőt, és egy boxert, majd még egy cicanadrágot (?), majd egy ajtó felé mutatott a kezével.
Felvont szemöldökkel álltam az előttem pakolgató fiúra. Nem értem, hogy miért adta ezeket ide nekem.
-Menj fürödj le.-fordult meg, majd egy mosolyt küldött felém. Mindent tudóan bólintottam, majd gyorsan beslisszoltam a fürdőbe. Magamra kulcsoltam az ajtót, majd lehámoztam a büdös ruhákat a testemről.
Beálltam a zuhany alá, és elkezdtem magamra engedni a vizet, miközben elmerültem a gondolataimban.

Nem volt meleg sem hideg pont tökéletes volt.
Tökéletes...mindenki azt hiszi, hogy az életem tökéletes..
Pedig, sehol semmi. Főleg most.
Talán igaza volt Jen-nek megváltoztam, az utóbbi időben. Eddig egy szerethető kis sztárocska voltam, és most mi vagyok? Egy senki..
Ez így nem lesz jó. Két ígéretemet is megszegtem.
Azt, hogy 18 éves  koromig nem fekszek le senkivel, már az első bulin elbasztam....Nem igaz, hogy nem tudtam még várni egy évet..
Szégyellem -e magam?
Nagyon...Engem nem erre tanítottak. Undorodom magamtól, hogyan lehettem képes így élni akár csak egy hétig is...
Én nem tudtam Jen-ék helyett magamat elviselni, és...És mi van, ha valaki lefényképezett, ahogy hulla részegen botorkálok az utcán...Jesszusom el sem bírom képzelni, hogy mi történne.

Kiszálltam a zuhany alól, majd betekertem a hajamat egy törölközőbe. Felkaptam magamra a ruhákat, és kitotyogtam Harry-hez hajszárító után kutatva.
Az ágyon feküdt, és csukott szemmel pihent. Legalább is azt hiszem.
-Harry?-szólaltam meg halkan. Szemei hangom hallatára kipattantak, majd nem zavartatta magát, és szépen végigmért.
-Igen?-állapodott meg ismét a szememen.
-Tudsz adni egy hajszárítót?
-Persze.-pattant fel, majd bement a fürdőbe, és kivette az egyik szekrényből az említett tárgyat.
-Köszi.-mosolyogtam rá hálásan.
-Nincs mit.-hagyott ismét magamra.
Bedugtam a hajszárítót, és belekezdtem a nagy lobócom szárításába. 

7. Fejezet - 'Nem engedlek el színes díszítések nélkül'

Sziasztok drága olvasóim!
Úgy döntöttem, hogy felrakom az össze fejezetet, amit tegnap este megírtam, így most még ez után jön egy!^^
Kérek kommizatok, és írjátok le a véleményeteket, nagyon fontos lenne! <3
xoxo Gemma

i walk alone, i walk alone  (Zene)

Iszonyatos fejfájásra keltem, és nagy meglepetésemre a kis házban találtam magam.
-Istenem..-sóhajtottam fel, majd megkerestem az eléggé kicsi fürdőt, és benyitottam.
Azt amit ott láttam a tükörben leírhatatlan. Ilyen össze a szemem, vörösen izzott, és fekete karikák tátongtak alatta.
Hajam, kócosan omlik a hajamra, ruhám saras, és vizes. Bűzlök az alkoholtól. Nem bírtam magamat tovább nézni, ezért megfordultam, és vissza mentem az ágyhoz.
Körbenéztem, és nem éppen a legnagyobb rend uralkodott itt.
Az üvegek szét dobálva, cipőm egyik fele az ágyon a másik pedig a sarokban. Táskám, és kabátom a földön hever szanaszét dobálva.
Nagyon sóhajtottam, majd előkerestem a telefonom, majd minden mindegy alapon visszadőltem az ágyba.
Felnyitottam a készülékem, és eléggé nagy meglepetés fogadott.
Jenn 24 nem fogadott hívás. Harry (?) 85 nem fogadott hívás. Hűh az igen..jó kis számlája lesz.. Niall 10 nem fogadott hívás. Liam 10 nem fogadott hívás. Louis 15 nem fogadott hívás. Zayn 8 nem fogadott hívás. Chanel 29 nem fogadott hívás. 
-Azta...-tátogtam, majd áttértem az üzenetekre.
Jen:
Selena! Hol vagy? Halálra aggódom nem igaz, hogy nem veszed fel a telefont!
Harry:
Sel! Vedd fel azonnal a telefont!
Harry:
Selena! Vedd fel azt a rohadt telefont! Már vagy 2 órája itt kocsikázok körbe körbe!
Chanel:
Sel..Kérlek gyere haza. Nem akarlak elveszíteni, szeretlek, ezt nem csinálhatod! Kérlek gyere haza! <3 :( 

Harry:
VEDD FEL AZT A KIKÚRT TELEFONT, VAGY NEM TUDOM MIT CSINÁLOK VELED!
Jen:
Selena, Harry most volt itt. Kérlek vedd fel a telefont, és mond meg, hogy hol vagy. Harry megállíthatatlan. Tombol és rombol. Kérlek...
Harry:
Selena.. Nem tudom mi lenne velem, ha elveszítenélek. Kérlek válaszolj...Féltelek, és én magam is félek. Hol vagy? 
Niall: 
Selena! Vedd fel a telefont! Hol vagy?

Ezen kívül volt még egy pár üzenet, de már nem bírtam őket megnézni.
Fogalmam sincs, hogy most mi tévő legyek. Ha haza megyek le fogják szedni a fejem. Ha nem megyek haza, akkor még jobban idegesek lesznek.
Nem mehetek még haza.. Még nem.. 4 nap múlva kezdődik a munka.
Két napig meghúzom magam itt, aztán majd valamit kitalálok...

*Harry szemszöge*

-Jó Reggelt-jött le Niall a lépcsőn a szemét törölgetve.-Minden oké haver?

-Nem, semmi sem oké. Selena még mindig nincs meg..-fújtattam idegesen.

-Istenem..-ült le mellém, majd beletúrt a hajába. Előkapta a telefonját, gondolkozott egy  kört, felpattant, és a hűtőhöz ment. Kivett belőle a vajat, a szalámit, majd nekiállt kaját csinálni magának.

Közben a telefonján ügyködött valamit, majd egyszer hirtelen kiesett a kés a kezéből.

-Harry!-nyomta az arcomba a készüléket.- Látta. Látta, hogy írtam neki!!- gyorsan kikaptam a kezéből a telefont, majd megnéztem még egyszer. Tényleg látta. Előkaptam én is az iPhone-om, és ott is ott állt fekete betűkkel, hogy látta.

-Nekem is!-mutattam meg neki.

-Jó oké, ez jó jel, de hogy találjuk így meg?

-Fogalmam sincs.-nyögtem fel fájdalmasan, majd felpattantam, és intettem Niallnek. Kiléptem az ajtón, és az utamat a kedvenc nyugodt, és eldugott helyemre vezettem. 

Szeretek ott lenni. Ott mindig tudok gondolkozni..

*Selena szemszöge*

Csak szemeztem azzal az egy üveg Jack Daniel-sel ami előttem állt. Inni akartam belőle, de nem tehettem. Túl sok lenne, Nem tehetem tönkre az életem. 

De nem ment. Nincs ön kontrollom. 

Olyan gyorsan amennyire csak tudtam bontottam ki az üveget, és kortyoltam bele egy jó nagyot.

Jóleső érzés járta át a testemet, ami furcsa volt számomra. Eddig az első korty mindig kellemetlen volt számomra..

Na mindegy. Biztos már megszokta a szervezetem.

Felálltam az ágyról, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.

Amint kiléptem a kis házból megcsapott a friss levegő illata. A napsugarak kellemesen csikizték a bőröm, és a homok is meleg volt.

Nagyon szippantottam a friss levegőbe, majd elindultam a tenger felé. 

Megálltam előtte éppen csak annyira, hogy amikor egy hullám jön a víz érje a lábam.

Most az egyszer szabadnak éreztem magam. 

Nem volt senki, aki megmondta volna, hogy mit tegyek, és ez tetszett.

Bárcsak mindig mindig így lenne.

Egy ideje már csak sétáltam, amikor egy ismerős arcot véltem felfedezni.

-Ó, ne, ne csak észre ne vegyen.-bújtam be gyorsan egy bokorba, s onnan figyeltem, míg a fiú eltűnik innen. 

Amikor már 10 per után sem nagyon akaródzott elmenni, úgy döntöttem, hogy akkor majd valahogy feltűnés nélkül lelépek majd én.

Óvatosan felálltam, majd megfordultam, de hát persze, hogy nekem sosincs szerencsém. Ráléptem egy botra ami reccsent egy nagyot.

Reménykedve fordultam meg, hogy megnézzem, látott-e engem, de sajnos lebuktam.
-Selena..-indult meg felém.
-Mit akarsz Kevin? Nem volt elég, amit eddig tettél? Még jobban össze akarsz törni?-kérdeztem tőle flegmán, majd kimásztam a bokorból.
Végignézett rajtam, majd a keze megakadt a kezemben lévő üvegen.
-Ez komoly? Doblak, és te leiszod magadat?-nevetett fel gorombán. Én pedig nem tudtam tovább parancsolni a szememben lévő könnyeknek. Ahogy jött az első úgy jött a mások, a harmadik, és így tovább.
-Jajj, szépségem. Bűzlesz az alkoholtól. A szemed keresztbe áll.-rázta meg gúnyosan a fejét.- Nem volt elég, ahogy ez előtt kinéztél? Most még jobban tönkre akarod tenni magadat?ccc.
-Hagyj békén.-sziszegtem idegesen, majd egy pofont lekevertem, neki. Sarkon fordultam, és vissza mentem a kis házhoz. Illetve mentem volna, ha nem fogja meg a kezem, és nem  ránt vissza erőszakosan. Ennek nyoma fog maradni...
-Ha ezt még egyszer megismétled, nem engedlek el színes díszítések nélkül.-szorította meg a kezem, amire felszisszentem.
-Na takarodj.-engedett el, majd amilyen gyorsan csak tudtam elszaladtam tőle.

Amikor már úgy éreztem, hogy elég messze vagyok Kevintől lelassítottam a lépteimet, és sétálva totyogtam tovább. Nem kellett sok, hogy megérkezzek a kis fa házhoz.
Már éppen megérkeztem volna, amikor ismét megláttam valakit.
Alakja nem volt ismerős, lehet, hogy azért, mert a könnyek csak úgy hullottak a szememből, vagy esetleg azért, mert már besötétedett.
Erőtlenül rogytam le egy fa tövébe, és eldobtam az üres üveget, majd felhúztam a lábam a kezeimet pedig köré kulcsoltam.
Zokogtam. Zokogtam, és zokogtam. Ezt nem hiszem el, hogy  pont vele kellett találkoznom.
Miért? Miért ilyen kegyetlen velem a sors?

Amikor már úgy éreztem, hogy minden kiadtam magamból, össze erőmet összeszedve próbáltam felállni, de nem ment. A kezem irtózatosan fájt, és egy szép nagy lila folt is ott virított.
Nagy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, majd visszaültem a földre.
És újra csak a könnycseppek hagyták el a szemem. Ne tudtam nekik megállj parancsolni.
-Selena..?-hallottam meg egy ismerős hangot, majd félve felemeltem a fejem, és szembe találtam magam két aggódó, ám megkönnyebbült szempárral.

6. Fejezet - 'Boldognak kell magam mutatnom.'

Kedves Olvasóim!

Tyhűű. Tegnap nagyon elememben voltam, megírtam 3 fejezetet, és ma folytatom tovább:D Csak úgy jönnek, és jönnek az ihletek. De ez nem baj :DD

Annyira szeretnélek még titeket megkérni, hogy kérlek kommenteljetek, mert nem tudom, hogy folytassam-e a történetet, vagy sem.. Nem tudom, hogy most tetszik-e nektek..

Na de, nem is fecsegek itt tovább. 

Kellemes Olvasást :)

xoxo Gemma

*Egy héttel később*

Love Me Like You Do (Zene)

-Selena, ugye már megint nem buliba készülsz?-sóhajtott fel Jen.
-De igen oda megyek..-kaptam fel a cipőmet, majd a telefonom után kezdtem kutakodni.
-Mostanában egy kicsit sokszor jársz bulikba...És nem is jössz józanon haza. Mindig be vagy rúgva! És nem mellesleg miért kell mindenkivel összefeküdni? Kereshetnél magadnak egy normális kapcsolatot!-kelt ki magából menedzserem.
-Igen, azt aláírom, hogy sokat járok mostanában buliba, de nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak. És, milyen normális kapcsolatról beszélsz?-nevettem fel kínosan- Egy hete 'szakítottam' barátommal. Aki végig csalt engem! Tudod milyen érzés majdnem fél évig abba a kibaszott hitben élni, hogy tényleg szeret? Fáj, nagyon fáj, és nem adhatom ki magamból. Boldognak kell magam mutatnom mert a rohadt paparazzók egyből meglátnak, és szétráncigálnak. hát nem érted??-ordítottam, majd letöröltem az előbújt könnycseppeket, és kiviharzottam a házból, meg sem várva Jen válaszát.

Bepattantam a kocsimba, ám ma nem mentem buliba, hanem egy benzinkutat kerestem.
Gyorsan felkaptam a kapucnis felsőm, és bementem két üveg Jack Danials-t venni.
-Köszönöm.-dörmögtem az eladónak, majd gyorsan kifizettem, és visszasiettem a kocsiba.
Az irányt a tengerpart felé vettem, és szerencsére nem is kellett sokat mennem.
10 perc alatt oda is értem, és amint megérkeztem, egyből  kimásztam a kocsimból, és egy üres faház után kutatva.
Amint megtaláltam a keresett kis házikót, bekopogtattam, és meggyőződtem róla, hogy üres-e.
Amikor ezekkel a 'vizsgálatokkal' kész lettem, és meggyőződtem róla, hogy nincs itt senki, bementem, és ledobtam magam a kis ágyra.
Felnyitottam az itókámat, és egy jó nagyot belekortyoltam.
Először marta a torkom, de aztán az ötödik korty után meg is szoktam.
Miután meguntam a házban az ücsörgést felpattantam, illetve pattantam volna, ha nem szédülök meg.
Majd kibotorkáltam az ajtón, és elindultam valamerre a kis barátommal a kezemben.

*Harry szemszöge*

-Harry, Harry.-ront be Niall a szobámba.

-Mi az? Te futottál?- pattantam fel az ágyból, összeráncolt szemöldökkel.

-Sel..Selena..-lihegte, majd megtámaszkodott a térdén, és vett egy mély levegőt.

-Mi történt,-kérdeztem türelmetlenül.

-El..el..-lihegett még mindig. Remélem nem azt a szót akarja kimondani, amire én gondolok. 

-Mi történt?-kiáltottam el magam, mire Niall összerezzent, és a többiek is betévedtek a szobámba.

-Minden oké?-dugta be a fejét Lous.

-Nem nincs rendben. Selenával történt valami, de Niall nem tudja kinyögni.-rúgtam bele az ágyamba.

-Hé haver, miért kapod fel ennyire a vizet? Hagyd had nyugodjon le utána elmondja.-tette a vállamra a kezét Liam. Beletúrtam a hajamba, majd idegesen dobolva a lábammal vártam, hogy Niall végre elmondja, hogy mi a franc is történt.

-Meg vagy Niall?-kérdezte Zayn a még mindig lihegő fiút.

-Igen, szóval, Harry ne akadj ki.-emelte maga elé a kezét.

-Már rég kiakadtam.-nevettem fel kínomban.-Mond már mi van!

-Selena eltűnt...-nyögte ki végre azt a szót, amitől tartottam.

Csak bámultam, nem tettem semmit. Körbenéztem, hogy a többiek reakciója mi, de ők sem tudtak semmit sem mondani. Majd amikor tényleg eljutott a tudatomig, hogy mi is történt valójában, az ideg, és a félelem egyszerre gyűlt össze bennem.

Felkiáltottam, majd belevertem a kezemet a falba, és kiviharzottam a szobából.

Leszaladtam a lépcsőn, majd felkaptam a cipőm. Már éppen lépem volna ki a bejáratni ajtón, amikor a fiúk utánam szaladtak.

-Hé hová mész? Mi volt ez az előbb?-álltak meg előttem.

-Megkeresem Selenát.-nyitottam az ajtót.

-Mi? Ezt ugye te sem gondoltad komolyan..-nevetett fel Louis.- Mi ütött beléd?-kiabált utánam.

-Megkeresem és kész.-álltam meg egy pillanatra, a kocsim mellett.

-Komolyan nem értelek haver, te nem keresgetsz csak úgy csajokat. Mi a franc van veled? 

-Kedvelem őt basszus érted? Fogalmam sincs, hogy hogyan történt, de kedvelem.-kiáltottam el magam, mire Louis lefagyva állt, és a kirohanásomat nézte.- Nem tudom mi lenne velem, ha nem találnám meg. Elvette az eszem. Teljesen, már nem kellenek ezek az egy éjszakás kalandok...-ültem be a kocsiba, majd ott hagytam a döbbenettől lefagyott barátom a kapuban.

-Jen!-rontottam be a házba kopogás nélkül.

-Harry, te mit keresel itt?-lepődött meg, majd amikor felém fordult észrevette, hogy könnyes a szeme.

-Jaj istenem gyere ide..-öleltem magamhoz, majd megláttam az éppen lépcsőn lesétáló mosolygó Chanel-t.

-Még nem tudja?-vontam fel a szemöldököm. Jen megrázta a fejét, majd megszólította a kis szőkét, hogy jöjjön oda hozzánk. 

-Minden oké?-vonta fel a szemöldökét, majd leült velünk szembe.

-Ami azt illeti nincs semmi sem rendben.-kezdtem én bele, majd idegesen tördeltem az ujjaimat.

-Mi történt?-kérdezte némi félelemmel a hangjában.

-Selena...eltűnt..-mondta a mondat Jen olyan halkan a mondat végét, hogy alig lehetett hallani.

Chanel nem mondott semmit, csak bámult az asztalra, majd ránk emelte a tekintetét, és zokogásba tört ki.

-De hogyan? Miért? Nem rég még itthon volt, és buliba készült..-várjunk csak..

-Buliba?-kérdeztem hangosan Jen-től.

-Igen, mostanában elég sokat jár buliba...- és kész vége. Én erről miért nem tudtam? Idegesen ugrottam fel a székemről, és amilyen hirtelen fel is álltam olyan gyorsan döntöttem fel a székemet is. Kiviharoztam a bejárati ajtóhoz, és felvettem a cipőmet, de mielőtt még kiléptem volna, feltettem egy fontos kérdést, Chanel-éknek.

-Hova szokott járni bulizni?

-Nincs ott. Már kerestük.. 4 órája ment el, és ilyenkor már rég itthon szokott lenni...A bank kártyáját 3 órája használta, és egy igen nagy összeget vett le róla. Azóta semmi. Telefonját nem veszi fel. Lemerülve viszont nincs, mert kicsöng.-magyarázta hadarva Jen.

Bólintottam, majd feltéptem az ajtót, és az autómhoz futottam, és bepattantam, majd az utam a bankhoz vezetett.

*Selena szemszöge*

Lassan már 2 órája sétálgatok itt a semmi közepén, és már elfogyott az egyik üveg Jack Daniel-sem.

Igen tudom, hogy mit gondoltok rólam, hogy az alkoholba menekülök el, és megfutamodom, de nem bírom tovább. Megint én szerettem jobban. Megint engem vágtak át. Megint engem aláztak meg. Megint én alázkodtam meg. Megint én vagyok kihasználva. Megint én vagyok összetörve.

És valójában, pótolhatóbb vagyok mint gondoltam..

5. Fejezet - "A magány egyszer kivégez.."

Sziasztok olvasóim!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig várnotok kellett az 5. részre, de el vagyok tiltva a géptől, és a telefontól..
Elvileg most sem gépezhetnék, de kiharcoltam magamnak, hogy meg tudjam írni nektek ezt a részt.:)
Szóval sajnálom, ha összecsapott lett. A következő ígérem jobb lesz!:) 
Kellemes Olvasást!<3
xoxo Gemma

-Júj, na az mellé csúszott.-hallottam meg Louis kicsit sem halk hangját.
-Basszus.-szitkozódtam.
-Jól lenyomtátok az első csókotokat.-nevetett Niall.
-Milyen első "csók"?-kérdeztem idegesen.- Éppen, hogy csak hozzá ért a szája az enyémhez.
-Igen. Ha nem láttad volna, akkor ez még egy puszinak sem lehetne mondható. Egyből elkaptuk a fejünket.-adott nekem puffogva igazat Harry, majd vissza ült a helyére.
-Jól van na nyugi már.-emelte fel Niall a kezét védekezés képen.
Miután mindenki belenyugodott abba, hogy ez nem egy rohadt csók volt, úgy döntöttünk, hogy már nem bírunk többet enni, és elég sötét is volt már, így hazaindultunk.
Vagy is pontosabban megkerestük a kocsikat, és utána mentünk haza.
-Szerintetek el tudom dönteni ezt az oszlopot?-állt meg az említett tárgy előtt Louis.
-Nem hiszem, -néztem rá felvont szemöldökkel.- de ne próbáld meg.
-Miért ne? Mi baj lehet?-pöcögtette meg az oszlopot.
-Mondjuk kijön a rendőrség?-tettem fel az (szerintem) értelmes kérdést, s egyben választ.
-Lehet. Nem lenne jó, holnap az újságban azt látni, hogy 'A One Direction most éli ki rongálós korszakát'-értett velem egyet Liam.
-Ó..-szomorodott el Louis, majd tovább ment a parkoló irányába.
Míg a többiek elől sétáltak, és jól szórakoztak, és addig csak hátulról figyeltem őket, és gondolkoztam.
És igen, újra kikötöttem annál a témánál, amit annyira el szerettem volna kerülni. Kevin-t felváltotta a két régi jó barátom. A depresszió és a magány.

És a legrosszabb az egészben, hogy a magány egyszer kivégez.

Úgy érzem, hogy ettől már nem állok messze. Nem bírom tovább, mindig én. Sosem értettem a sorsot, és hogy őszintém bevalljam már nem hiszek benne. Minden jó dolgot vissza kapunk az életben? Ugyan már...

-Minden oké?-zavart meg gondolat menetemben a mellettem vezető Niall.

Komolyan ennyire belemerültem volna a gondolataimba,és észre sem vettem, hogy már kocsiban ülünk?...

-Persze, csak gondolkoztam.-erőltettem egy műmosolyt magamra.

-Akkor miért sírsz?

Gyorsan az arcomhoz kaptam, és erőszakosan letöröltem róla az oda nem illő könnycseppeket. Észre sem vettem, hogy sírok...

-Egy kicsit...elterelődött a gondolatom a családra. Hiányoznak..-hazudtam. Láttam Niall-on, hogy nem nagyon hiszi el amit mondok, ezért gyorsan témát váltottam.- a többiek?

-Chanel bealudt a hátsó ülésen.-mutatott az említett felé. Hátrafordultam, hogy megnézzem őt, és ahogy láttam, hogy milyen nyugalmasan alszik elmosolyodtam.-Louis, Zayn, Liam meg Harry pedig a másik kocsiban.-tájékoztatott a szőkeség.

-Oké.-bólintottam, majd felvettem a táskám (ami a lábaimnál pihent), és belekezdtem a kulcsom keresésébe, ugyan is már bekanyarodtunk az utcába.

Amint meglett a kulcs Niall le is parkolt, és kipattant a kocsiból, hogy kivegye a hétalvót a hátsóülésről, és felvigye a szobájába.

-A folyosó végen balra.-tájékoztattam Niall-t suttogva, majd megszabadítottam lábam a fájdalmas magassarkútól.

-Hali.-lépett be az ajtón Harry.

-Hát te?- kérdeztem meglepetten.

-A fiúk kitettek. Niall még itt van ugye?

-Igen, felvitte Chanel-t.

-Oké, akkor megvárom itt.-dülöngött előre hátra. 

Ezt tűrtem egy ideig, ám amikor már nekem volt hányingerem ráparancsoltam, hogy üljön le, mert lerókázom.

-Eltévedt Niall vagy mi tart ilyen sokáig?-ráncolta a szemöldökét a velem szemben pihenő, inkább félig alvó Harry.

-Nem tudom, megyek megnézem..-ásítottam egyet, majd feltotyogtam az emeletre.

Végigmentem a folyosón, és amikor megtaláltam a megfelelő ajtót halkan benyitottam. Chanel a helyén feküdt és aludt, de Niall-t nem láttam. Már éppen kiment volna a szobából, amikor mocorgást hallottam az ajtó mögül. 

Odakukkantottam, és megláttam Niallt.

A kanapén volt elterülve, és az igazak álmát aludta.

Felkuncogtam, majd beterítettem, hogy ne fázzon, és visszamentem Harryhez.

De mire lementem már ő is húzta a lóbört.

Felsóhajtottam, majd őt is betakartam, és felbotorkáltam a szobámba. Átvettem a pizsamám. Illetve próbáltam, de már én is annyira fáradt voltam, hogy a nadrág sikerült levenni, meg a felsőm, majd magamra kapni egy pulcsit, ami nem is az én méretem, hanem nagyobb. Majd bevágódtam az ágyba, és se tusolás se fogmosás nélkül elaludtam.

~*~

Reggel arra ébredtem, hogy valaki szuszog a fülembe.

Szemeim azonnal kipattantak, és a cipőimön pihenő karokra irányultak, majd szép lassan megfordultam, és szembe találtam magam Harry-vel, amint nyugodtan alszik.

Összeráncolt szemöldökkel bámultam rá, majd azon gondolkoztam, hogy vajon hogy került ide.

Nem jött fel velem, mert ő akkor már aludt...nem is volt itt, amikor bejöttem a szobámba..

-Ne bámulj, nem tudok így aludni.- szólalt meg rekedtes és álmos hangon.

-Már nem azért, de hogy kerülsz te ide?-kérdeztem értetlenül.

-Kényelmetlen volt a kanapé.-adta az "értelmes" választ, majd a fejére húzott egy párnát, és aludt volna tovább, ha hagytam volna.

-És mi van akkor ha például pucéron, vagy fehérneműben lennék?-rántottam le róla a párnát mérgesen.

-Engem nem zavarna.-jelent meg az arcán egy kaján vigyor.

-Na jó, kifelé.-mutattam az ajtóra.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De.-emeltem fel a hangom.

-Jaj, Sel ne kiabálj Chanel-ék még alszanak. Előzzük meg a kínos jeleneteket, és búj vissza szépen az ágyba.-emelte fel a takarót.

Fújtattam egy sort, majd visszafészkeltem magam az ágyamba. Harry már karolta volna át a derek, ám egy kecses mozdulattal a kezére csaptam. Kis morgással mutatta ki nem tetszését, de végül belenyugodott.

~*~

Szervusztok kedves olvasók!

Köszöntelek benneteket a Vogue magazinnál! De állj, új sztár pár a láthatáron? Selena Gomez, és Harry Styles a szemtanúk szerint igen sok időt töltenek együtt. Illetve a One Direction többi tagja is néha velük tart, valamint Selena unokatestvére Chanel Clark is. A fényképekből Instagramon, és Facebookon, vagy Twitteren kivehető a képekből, hogy élvezik egymás társaságát.  De, sajnos még nem tudunk semmi komolyat, az alakuló kis 'kapcsolatukról'. Ha bármi hírt kapunk, akkor azt itt megtalálhatjátok.

Köszönjük, hogy minket olvastál!

Képgaléria:

4. Fejezet - "Pretty Hurts"

Pretty Hurts (Zene)

-Nem láttalak.-töröltem le egy kósza könnycseppet.
-Minden oké?-indul meg felém az ágyhoz, majd leül.
-Most ezt komolyan kérdezed?-nevetek fel kínomban. Zokogva gondolom undorító kinézettel fekszek az ágyamban. Persze teljesen jól vagyok.
-Bocsi, megszokás..-mosolyodott el, majd közelebb csúszott, és szorosan megölelt.- Holnap kezdjük a Best Song Ever forgatását. Gondolom te is jössz.
-Nem megyek, sajnálom. Most nem fog menni.-engedtem el, és egy papírzsepiért nyúltam, hogy letöröljem a könnyemet. Na meg persze az elkenődött sminkem is.
-Hát, akkor kénytelenek leszünk téged a srácokkal elrángatni, mert neked bizony ott kell lenned.-nézett rám amolyan "sajnálom ez van" fejjel.
-Komolyan? Elráncigálni mégis hogyan? Tudod eléggé kitartó típusú vagyok.-nézek rá felvont szemöldökkel.
-Óhó. Mi is. Hidd el.-vigyorgott önelégülten.- Csak nehogy a stúdióban ébredj holnap fel.
-Jól van menni fog ez elrablás nélkül is.-ütögettem meg a vállát.
-Gondoltam, hogy menni fog.-mosolyodik el.-Elmondod?- tudtam, hogy mire gondol. Hogy miért is semmisítettem meg a telefonomat, és hogy mi történt. Nagyon sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Kevin. A volt barátom. Róla mutatott Jen képeket, ahogy egy másik lánnyal boldogan kézen fogva sétálgatnak az utcán. És ahogy falják egymást. Én szerettem őt. Nagyon.-szipogtam.- Miért érdemlem én ezt? Mit tettem én isten ellen, hogy ezt tegye velem?-kérdeztem immáron már Harry-től, aki szomorúan megrázta a fejét, ezzel azt jelezve, hogy nem tudja.- Én mindig mindenkihez hűséges voltam. De ők sosem hozzám..-halkult el a hangom a mondat végén.
-Hogy érted, hogy ők?
- 3 barátom volt eddig. És mindegyik megcsalt. Csak kihasználtak.-sírtam fel hangosan.- Soha többé nem leszek szerelmes.-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Istenem te szegény...-hallottam Harry elképedt hangját, majd hirtelen, besüppedt mellettem az ágy.
Éreztem, ahogy Harry magához húz, és a mellkasára fektet, majd erősen magához ölel.


-Harry..-szólaltam meg egy idő után.
-Igen?-kérdezte azon a rekedtes hangján, amitől mindig kiráz a hideg.
-Miért vagy velem ilyen kedves? Úgy értem..Alig ismersz még. És már most úgy viselkedsz velem mint ha már ezer éve ismernénk egymást vagy mi..-ültem fel, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Nem tudom..Valami megfogott benned. Olyan más vagy. De nem rossz értelemben. -javította ki magát rögtön.- Úgy érzem, hogy meg kell, hogy védjelek, és melletted kell lennem mindenhol. Nem szeretlek téged így látni.-szomorodik el ő is.- Sokkal jobb volt, amikor mosolyogtál.
Lehajtottam a fejem, és a kezemet kezdtem el birizgálni. Hát. Mindenre számítottam, csak erre nem..
-Köszönöm.-mondtam. Mondtam? Szinte suttogtam. Alig bírtam beszélni..
-Nincs mit megköszönnöd.-mosolyodott el.
Azon gondolkozta, hogy vajon mondjam-e el neki, hogy miket vágott a fejemhez Kevin, de végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el neki. Akármennyire is szeretném..
-Na jó, nem bírom ezt nézni,ahogy összetörsz.-állt fel.- Gyere mosakodj meg, és menjünk le a fiúkhoz.
-Muszáj lemenni?-nyögtem.
-Akkor maradjunk fent, de valahogy el kell terelni a figyelmedet arról a seggfejről..-beszélt immáron már magának.- Meg van. Gyere játszunk mondjuk..Kérdezz feleleket.-ült le elém.
-Az mire jó?
-Hát. Több mindent megtudunk egymásról, meg eltereljük egy kicsit a figyelmedet is.-rántott mosolyogva vállat.
-Hát oké. Kezd akkor te.-sóhajtottam megadóan.
-Rendben.-vigyorgott.- Hmm...Mi az az ékszer amit mindig hordasz magadon?
-Van egy nyaklánc amit még anyukámtól kaptam.-mutattam a nyakamban lógó tárgyra.- És ez a gyűrű. Tisztaság gyűrű..-mutattam meg neki a "True Love Waits" feliratú ezüstöt.
-Sosem láttam még tisztaság gyűrűt.-csodálkozik, majd leveszem az ujjamról, és a kezébe nyomom, hogy meg tudja nézni.
-És eddig még be is tartottad az ígéretedet?-pillantott rám felvont szemöldökkel, majd vissza adta a gyűrűt.
-Igen.-bólintottam büszkén.- De ha, egyszer úgy érzem, hogy igen Ő az igazi, akkor nem fog érdekelni. Meg fogom tenni.
-Hát. Én nem bírnék ilyen gyűrűvel élni..-nevetett fel.- Na jó kérdezz te.
-Sok újságban olvastam, hogy neked a lányok csak egy éjszakai kalandra kellenek. Ez igaz?-tettem fel azt a kérdést, ami már egy ideje mászkál bennem.
-Nem. Vagyis félig meddig az. Az elején mindig leszögezem, hogy ez csak egy éjszaka lesz. Semmi több. Ha ők rábólintanak, akkor megtörténik. Ha pedig nem, akkor ott hagyom őket.-vont vállat. Elképedve néztem rá, az utolsó mondata hallatán. "Ha pedig nem, akkor ott hagyom őket".
-Hát. Elég hamar letudod akkor őket.
-Most miért? Nem fogok ott maradni, és lelkizni vele még egy órát. Lehet, hogy még jobban akarni fog.-rántott vállat nevetve, amin már nekem is nevetnem kellett.
-Na jó. Ez nekem sok volt. Hagyjuk.
-Szerintem is. Nos. Én jövök.-tette volna fel a következő kérdést, ha nem ront be Louis.
-Na jóóó gyerekek. Elég lesz ebből a búslakodásból.-csapja be maga után az ajtót.
-Mond Louis te sosem kopogsz?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Sose kopog. Szokd meg.-figyelmeztetett Harry, majd felállt, és odasétált Lou-hoz.
-Figyi Sel. Tudom, hogy milyen, ha megcsal valaki. De te is tudod jól, hogy nem lesz jobb, ha egész nap csak fekszel, és csokit zabálsz, vagy tudom is én.-simított végig a karomon. Megeresztettem felé egy mosolyt, majd amikor észrevette kitárta a karjait, hogy ölelésre invitáljon. Szívesen fogadtam el, és viszonoztam a gesztust.

*Több órával később*

A fiúknak, és Chanel-nek végül sikerült rávenniük engem, hogy kimozduljak az ágyból, és elterelniük a gondolatomat, a nem mondom ki a nevét (szigorúan meg van tiltva) személyről. Igazából jól is szórakoztam velük. Voltunk egy csomó helyen, nagyon sokat nevettünk. 

Nekik köszönhetem, hogy most nem az ágyamban döglök, és sajnáltatom magam napokig. 

Igazuk volt, nem érdemli meg egy ilyen személy, hogy vele foglalkozzak, és érte sírjak, akár mennyire is fáj..

-Selena egy képre?-kocogtatta meg a vállam egy anyuka akinek az ölében egy 5 éves kislány bujkált.

-Persze.-mosolyogtam rá, majd a kislányt átadta nekem, és lekattintott minket.

-Nagyon szépen köszönöm.-mosolygott rám hálásan. Bólintottam, majd tovább indultam a srácok után, akik már a kirakatnál nézelődtek.

-Sel ezt nézd.-mutatott egy cipőre a kirakatban Chanel. 

-Nem rossz.-bólintottam elismerően.

-Harry, ez a cipő valami eszméletlen, ugye?-nyávogott fel Lous Harry nyakára akadva. 

Felnevettem, majd megforgattam a szemem, és bementem az üzletbe.

-Mindjárt jövök.-intettem.

-Megyek veled.-szólt Harry, majd belépett utánam az üzletbe.

-Jó Napot kívánok!-köszöntem, majd végig futott az agyamon, hogy már 19:00 körül járhat az idő.- Vagyis inkább jó estét.-javítottam ki magam mosolyogva.

-Maguknak is. És..minek köszönhető, hogy pont a lányok két kedvenc énekese toppant be a boltba?-kérdezte nevetve.-Segíthetek valamibe?

-Igen, a kirakatban van egy fehér cipő. Abból szeretnék egy 38-ast kérni.-mutattam a említett tárgyra.

-Már is hozom.

-Köszönöm.

Megvártuk, míg kihozza nekünk hátulról a cipőt, majd kifizettem, és vissza mentünk a többiekhez, akik immáron már nem a kirakatban nézelődtek, hanem a szomszéd Pizzázóban kajáltak.

-Azt hittük már, hogy sosem jöttök vissza.-teszi a szívére a kezét Lou. Megforgattam a szemem mosolyogva, majd Chanel felé fordultam.

-Tessék.-vettem elő a hátam mögül a cipőt.

-Komolyan megvetted?-ugrott fel visítva.

-Igen. Tessék egészséggel viseld.-öleltem meg unokatestvérem, majd a kezébe nyomtam a cipőt.

-Köszönöm szépen Sel. Nagyon szeretlek.-nyomott egy puszit az arcomra.

Miután megvolt az 'ajándékozás' leültünk mi is a többiekhez enni.

Én egy sima Pizzát rendeltem. Semmi extrával, majd belekezdtem az evésbe.

-Mosolyogjatok.-kiáltott fel Louis, és nyomott egy 'selfiet'.-Na ez megy Twitter-re.-ugrált boldogan, amin csak nevetni tudtam. Komolyan mint a kis gyerekek.

Elővettem a telefonom, és megnéztem, hogy milyen lett a kép.

Nem tudtam nem észre venni, hogy Harry végig a telefonom tokját bámulja.

-Te szereted a Beatlest?-kérdezte a hangjában egy kis meglepettséggel.

-Igen. Nagyon.-mosolyogtam, majd levettem a tokom, és a kezébe nyomtam.

Kérdőn rám nézett, majd vissza a tokra.

-Neked adom.-vontam meg a vállam, majd eltettem a telefonom.

-Miért?

-Mert nekem van otthon egy csomó, ha szeretnél, még választhatsz.-mosolyogtam rá.

-Jaj Sellykém nagyon köszönöm.-ugrott fel boldogan, Chanel-t leutánozva. (Amikor a cipőt megkapta)

Majd mellém lépett, és egy puszit nyomott az arcomra. Illetve nyomott volna, ha nem fordítom felé a fejem, és nem a számra adja...

3. Fejezet - Szakítás.

Sziasztok!:)
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a designet, és a fejlécet Dellának!
Ha esetleg nem tudnátok, hogy kitől kérjetek segítséget, akkor ajánlanám őt. Írjatok neki bátran!:)
Áhh nem tudok betelni vele, egyszerűen annyira jó :DD Nagyon tetszik és még egyszer nagyon köszönöm<33
Most pedig térjünk át a fejezetre. Hát sajnos nem ez lett a leghosszabb fejezet, de csak azért sikerült ilyen rövidre, mert minden áron hozni szerettem volna ma nektek a 3. részt:D
Az a baj, hogyha én valamit eltervezek, akkor az mindegy mibe kerüljön, de megcsinálom:DD
Veszteni sem nagyon szeretek, de ez most nagyon nem lényeges.:D
A következő dolog amire megszeretnélek titeket kérni, hogy az itt feltett kérdésekre válaszoljatok nekem kommentben. Fontos lenne!:)
1.Húzzam egy kicsit, és Selena később essen szerelembe ( na vajon kivel?:D) Harryvel, vagy minél hamarabb?
2.Legyen- e benn egy kis csavar? ( Az titok, hogy milyen csavar lenne benne)
3.Hogyan tetszik nektek a blog?
Köszönöm a válaszokat előre<3 Mindre válaszolni fogok!
Nem is szeretném húzni tovább az időtöket, és így hát csak még annyit mondok, hogy:
Della köszönöm még egyszer, és mindenkinek kellemes olvasást kívánok!<3

xoxo Gemma

Már egy hét eltelt azóta, hogy a fiúk koncertjén voltunk.
Sokat beszéltünk ebben az egy hétben, és ki is alakult közöttünk egy erős kötelék.
Örülök, hogy nem olyasmi "dolgozótárs" kapcsolatot ápolunk, hanem nagyon jó barátként tekintünk egymásra.
Ezen az elmúlt héten csak dolgoztam. Kibéreltük a stúdiót, rendezőt kerestünk, majd a videók forgatásához, stb..
Ezért is van az, hogy vasárnap 12 óra-kor képtelen vagyok kiszállni az ágyból.
-Selena ébresztő!-ront be kiabálva Chanel, aki immáron már nem szőke, hanem barna. Szerda este átfestettük a haját, és meg kell hagyna jól áll neki!
-Már fent vagyok.-húztam a fejemre a takarót. Úgy érzem magam, mintha az anyukám keltegetne, hogy induljak meg az iskolába. Igaz, hogy sosem ment a felkelés, de azért azt sem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire fáradt leszek mint most.
-12 óra van. A fiúk nemsokára jönnek, hiszen még van egy pár megbeszélni valónk.-hallottam meg Jen hangját az ajtó felől.
-Rendben, rendben. Felkelek.-dobtam le magamról fehér, puha, meleg takaróm, majd a fürdőbe vettem az irányt.
Megmostam a fogamat, lezuhanyoztam, és átbotorkáltam egy szál törölközőbe a gardróbba.
Nem volt nehéz ruhát találni. Csak gyorsan kikaptam egy spagetti pántos felsőt, és egy rövid gatyát, majd magamra ráncigáltam, és lementem, hogy ajtót nyissak.

-Sziasztok!-tolt el az ajtóból Jen, majd nagy mosollyal üdvözölte a többieket.

-Helló!-köszöntek a fiúk, majd bejöttek, majd nekem is köszöntek egy-egy öleléssel, és Chanelnek is.

-Mi újság kis csaj?-áll meg unokatestvérem előtt Louis vigyorogva.

-Semmiújság nagyfiú.-válaszol vigyorogva, majd megöleli.

-Paul-ék hova tűntek?-hallom meg magam mellől, azt a rekedtes mély hangot, ami mindig megborzongat.

-Fogalmam sincs.-terelem el a gondolataimat róla, majd megvonom a vállam.

-Egyébként mi újság?-villant felém egy mosolyt, majd a nappali felé mutat, én pedig bólintva elindul Harry-vel a nyomomba.

-Egyébként semmi. Ha tehetném egész nap aludnék, de nem tehetem.-terülök szét a kanapén. Harry felkuncog, majd  megpiszkálja a lábam, így reflexből felhúzom, ő pedig beül a lábam helyére, megpaskolja a combját ezzel azt jelezve, hogy tegyem bele.

Először egy kicsit furán néztem rá, majd nem törődve semmivel belehelyeztem a lábam az ölébe. 

-Jó vékony lábad van.-rakta kezét az említett területre, majd ott hagyva pihentette.

-Hát. Muszáj.-vonom meg a vállam.

-Dehogy muszáj.-nevet fel kissé..idegesen (?).

-Ha kövér lennék, nem hiszem, hogy annyian szeretnének..

-Na ilyen hülyeségeket ne beszélj.-fordul felém.- Te pont te mondod ezt, aki mindenhogy szép.-jelenti ki, majd amint ráeszmél, hogy mit mondott visszafordul az asztal felé, és a lábamon pihentetett kezeit kezdi el birizgálni...

"Mindenhogy szép."

Ez furcsa volt...

-Na mi folyik itt fiatalok?-ront be Louis a nappaliba. 

-Semmi.-válaszoljuk egyszerre, majd felülök, hogy a többiek is eltudjanak helyezkedni.

-Na gyerekek üljön mindenki le a seggére.-lép be Paul és Jen is a nappaliba.

Chanelt a szememmel keresve hamar is megtaláltam az egyik fotelben a sarokban "hallgatózik".

-Szóval. Selena veled kezdem. Nagyon fontos megbeszélni valónk van.-nézett Jen rám komoly és féltő tekintettel.

Amikor így néz, akkor sosem mond semmi jót. És sajnos ezt a nézését megjátszani se tudja..Előre félek..

-Mi történt?-nyelek egy nagyot.

-Figyelj ide..Van valami amit látnod kell..-halkul el, majd egy mappából elővesz pár képet, és lefordítva, hogy senki se lássa, az asztalon felém csúsztatta.

Remegő kézzel emeltem fel, és néztem meg.

De kár volt. Kevin ahogy egy másik lánnyal csókolózik, és kézen fogva boldogan sétálgat Kanadában.

A szám felvette az "o" formájú alakot, és könnyek gyűltek a szemembe. A tekintetem a képek, és a féltő tekintetű Jen között cikázott, majd hirtelen elöntött a düh, és a fájdalom. 

A képeket úgy ahogy voltak kettétéptem, és bedobtam a kandallóba, majd zokogva felszaladtam az emeletre a szobámba.

Zokogtam. Zokogtam, és zokogtam.

Nagyon fájt. Nagyon.

Szerettem, oda adtam neki a szívem, megbíztam benne, de ő csak kihasznált. Ez..ez hihetetlen. 

Miért mindig velem kell az ilyennek megtörténnie? Miért? Sosem volt még olyan kapcsolatom, hogy nem csaltak volna meg. Mit tettem én isten ellen, hogy engem büntet?

Én ezt nem bírom tovább. Szerelmes voltam bele. Elérte, hogy beleszeressek, és így kihasznált. 

Gondolat menetemből a telefonom csengőhangja zökkentett ki.

"Kevin <3 " 

Áll ott a VOLT barátom neve. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy felvegyem, és jól kiosszam.

Mi akadályoz meg? Semmi. Max az, hogy annyira bátorít magam, hogy végül nem veszem fel. Visszahívni pedig már nem lenne merszem.

Az utolsó pillanatban felkaptam a telefont, és a fülemhez emeltem. 

-Szia.-szóltam bele lágyan.

-Szia szerelmem mizu?- kérdezi. Hihetetlen. Hogy tud ilyen nyugodtan felem beszélni így?

-Ó hát tudod..Láttam én egy olyan képet, ahol éppen. Hmm hát hogy is fogalmazzam. MEGCSALSZ TE ROHADÉK.-kiáltottam az utolsó két szót ismét zokogva.

-Ó.-nevetett fel gúnyosan.- Hát. Akkor már nincs mit titkolnom.

-Mit tettem én veled, hogy ezt érdemeltem?- ordítottam sírva.

-Nézz már magadra! Egy dagadék vagy.-köpte a szavakat- Kibaszott csúnya. Az ágyban 0 egy senki semmi vagy Selena! Nem is értem, hogy miért veszik a lemezedet. Egy ribanc vagy. Összefekszel mindenkivel. Szánalmas vagy! Ezt a számot kitörölheted, de nem muszáj. Ez nem is az igazi. Na szép napot édesem.-nevetett fel gúnyosan.

Teljesen igaza van.Nem vagyok szép. Kövér vagyok. Nem vagyok jó! Hát persze. Most már értem. Hogy erre sosem gondoltam.

Ezek után kinek kellenék? Kinek hiányoznék? 

Senkinek!

Soha többé nem leszek szerelmes. Soha.

Nem érdemlem meg a boldogságot.

De akkor is. Hogy mondhatott ilyen? 

A még mindig kezemben lévő telefonomat a falhoz vágtam, majd zokogva dőltem vissza a párnáim közé.

-Hű, mit ártottam neked, hogy telefonnal dobálsz?- hallottam meg Harry hangját az ajtóban.